PCB Az elrendezés tervezésének a következő elveket kell követnie:

a) Az alkatrészek helyzetének ésszerű elrendezése és az alkatrészek sűrűségének lehetőség szerinti növelése a vezeték hosszának csökkentése, az áthallás szabályozása és a nyomtatott tábla méretének csökkentése érdekében;

b) A nyomtatott kártyára be- és kilépő jelekkel rendelkező logikai eszközöket a csatlakozóhoz a lehető legközelebb kell elhelyezni, és a lehető legjobban az áramköri csatlakozási sorrendben elhelyezni;

c) Zónák elrendezése. A logikai szint, a jelátalakítási idő, a zajtűrés és a használt komponensek logikai összekapcsolása szerint olyan intézkedéseket alkalmaznak, mint a relatív particionálás vagy a hurkok szigorú szétválasztása a tápegység, a föld és a jel áthallási zajának szabályozására;

d) Egyenletesen telepítse. Az alkatrészek elrendezése a tábla teljes felületén legyen tiszta és rendezett. A fűtőelemek elosztásának és a vezetékek sűrűségének egyenletesnek kell lennie;

e) Teljesítse a hőelvezetési követelményeket. Levegőhűtéshez vagy hűtőbordák hozzáadásához légcsatornát vagy elegendő helyet kell fenntartani a hőelvezetéshez; folyadékhűtés esetén a megfelelő követelményeket kell teljesíteni;

f) A hőelemeket nem szabad a nagy teljesítményű alkatrészek köré elhelyezni, és megfelelő távolságot kell tartani más alkatrészektől;

g) Ha nehéz alkatrészeket kell beszerelni, azokat a lehető legközelebb kell elhelyezni a nyomtatott tábla támasztópontjához;

h) Meg kell felelnie az alkatrészek beszerelésének, karbantartásának és tesztelésének követelményeinek;

i) Számos tényezőt, például a tervezési és gyártási költségeket átfogóan kell figyelembe venni.

PCB bekötési szabályok

1. Bekötési terület

A kábelezési terület meghatározásakor a következő tényezőket kell figyelembe venni:

a) A beépítendő komponensek típusainak száma és az ezen alkatrészek összekapcsolásához szükséges vezetékcsatornák;

b) A nyomtatott vezeték huzalozási terület vezetőképe (beleértve a tápréteget és a földréteget) közötti távolság, amely nem érinti a nyomtatott vezetékezési területet a vázlat feldolgozása során, általában legalább 1.25 mm-re legyen a nyomtatott kártya keretétől;

c) A felületi réteg vezetőképes mintája és a vezetőhorony közötti távolság nem lehet kisebb 2.54 mm-nél. Ha a sínhornyot földelésre használják, a földelővezetéket kell keretként használni.

2. Bekötési szabályok

A nyomtatott kártya huzalozásának általában követnie kell a következő szabályokat:

a) A nyomtatott vezeték huzalozási rétegek számát igény szerint határozzuk meg. A huzalozással elfoglalt csatorna arányának általában 50%-nál nagyobbnak kell lennie;

b) A folyamat körülményeitől és a huzalozási sűrűségtől függően ésszerűen válassza ki a vezeték szélességét és távolságát, és törekedjen a rétegen belüli egységes huzalozásra, és az egyes rétegek huzalozási sűrűsége hasonló legyen, szükség esetén a nem működő kiegészítő csatlakozólapokat vagy nyomtatott vezetékeket kell használni. hozzá kell adni a bekötési területek hiányához;

c) Két szomszédos vezetékréteget egymásra merőlegesen kell elhelyezni, és átlósan vagy hajlítani kell a parazita kapacitás csökkentése érdekében;

d) A nyomtatott vezetékek bekötése a lehető legrövidebb legyen, különösen a nagyfrekvenciás jelek és a nagyon érzékeny jelvezetékek esetében; fontos jelvonalak, például órák esetében, szükség esetén meg kell fontolni a késleltetett vezetékezést;

e) Ha több áramforrás (réteg) vagy föld (rétegek) van elhelyezve ugyanazon a rétegen, az elválasztási távolság nem lehet kevesebb 1 mm-nél;

f) 5×5 mm2-nél nagyobb, nagy felületű vezetőképes minták esetén az ablakokat részben ki kell nyitni;

g) A 10. ábrán látható módon hőszigetelő tervezést kell végezni az áramellátó réteg és a talajréteg nagy felületű grafikái között, valamint azok csatlakozási felületei között, hogy ne befolyásolja a hegesztés minőségét;

h) A többi áramkör speciális követelményeinek meg kell felelniük a vonatkozó előírásoknak.

3. Bekötési sorrend

A nyomtatott kártya legjobb bekötése érdekében a bekötési sorrendet a különböző jelvonalak áthallásra való érzékenysége és a vezetékes átviteli késleltetés követelményei szerint kell meghatározni. Az elsőbbségi vezetékek jelvezetékeinek a lehető legrövidebbnek kell lenniük, hogy összekötő vezetékeik a lehető legrövidebbek legyenek. Általában a huzalozást a következő sorrendben kell elvégezni:

a) Analóg kis jelvezeték;

b) jelvezetékek és kis jelvezetékek, amelyek különösen érzékenyek az áthallásra;

c) Rendszeróra jelvonal;

d) A vezetékes átviteli késleltetésre vonatkozó magas követelményeket támasztó jelvezetékek;

e) Általános jelzővonal;

f) Statikus potenciálvonal vagy egyéb segédvezetékek.